Nos, a többi sztorimat illetően nem jön ihlet. Így hát itt van ez a sztori. Jó szórakozást hozzá!
Csörgött a telefon. Elle odament az asztalkához, és felvette. Meghallottam a rendőrfőnök éles, de mégis kedves hangját.
- Bocsásson meg kisasszony, de be tudna jönni az őrsre? Ha lehet, a húga is jöjjön!- miért kell elmennünk?
- Persze. Azonnal indulunk.- mondta feszengve nővérkém. Tudja, hogy mi történt. Ismerem. Ez az arckifejezés nem jelent semmi jót.
- Most elmegyünk… Azonosítanunk kell… őt…- nem tudtam, kiről beszél, de nagyon idegesített, hogy anyuék még mindig nem értek haza. Annyira maga alatt volt, hogy ezt inkább meg sem említettem neki.
Mikor odaértünk Keith rendőrfőnökhöz, Elle már engem akart nyugtatgatni. Nem értem, miért. Mi történhetett? Valaki meghalt? Mindegy, csak anyuék jól legyenek. Keith elvezetett minket a hullaházba.
Tudtam. Valaki meghalt. Ez bizonyos. Biztos Elle valamelyik barátja, akit én is ismertem. Amint beértünk a terembe, rajtam is átfutott az aggodalom. Mi lehet itt? Én ezt… nem értem!
Ekkor Keith kinyitott egy hullaházi tepsit. Megkövültem látva, hogy ki az, aki ott fekszik, holtan, életet elvesztve. Anya halott testét pillantottuk meg. Csak pár mély karcolás és egy heg a nyakán. Ennyi volt a seb, mégis meghalt. Rögtön beugrott, mi történhetett. Egy vámpír rájuk támadt, miközben ők a boldog hétvégéjüket töltötték.
- Az apjukat nem találtuk. Részvétem.- hát persze, hogy nem találták! Vámpír volt, ezért a többi vámpír feldarabolta, és elégette. Ahogy erre gondoltam, az undor keringetett. Akármennyire kapaszkodtam Elle-be, a térdemre zuhantam. Biztos voltam benne, hogy erősen vertem be, mert nagyon fájt. Viszont nem törődtem vele. Jobban fájt a lelkem.
- Megkérdeztük a polgármestert, hogy kit nevez ki gyámjuknak, de úgy döntött, hogy a nagyobbik testvér örökbe fogadhatja a kisebbet, ha ilyen eset történik.- Keith szavaira mind a kettőnk zokogott, és sírt. El nem tudtam képzelni az életet a szüleim nélkül.
Miután azonosítottuk anyát, megtudtuk, hogy el kell mennünk az ügyvédjéhez, hogy meghallgassuk anya végrendeletét. Apu nem írt. Mrs. Smith hazavitt minket.
Hazaértünk az üres házba, amit már nem töltött be anya ragyogó jókedve, és apa szeretete. Hiányozni fog anyu optimizmusa, és apu márvány ölelése. Soha többé nem érzem a hideg márványkarokat, ami mindig oltalmazóan, és biztatóan ölelt minket.
Felmentünk Elle szobájába, és sírtunk. Nem tudom, mennyi ideig. A végén bealudtunk a sok sírástól.
Álmomban még mindig éltek. Boldogan nevettünk együtt. Nem is foglalkoztunk az olyan dolgokkal, mint a halál, vagy a betegség. Maximum anyát érte el a nátha, de azon kívül semmi sem tette földivé családunkat. A levegőben szárnyaltunk a boldogságtól.
Délben ébredtünk, szóval elkéstünk az iskolából. Bár az most nagyon nem érdekelt minket. Gyászoltunk. Kívül és belül egyaránt. Feketébe öltöztünk.
Még szerencse, hogy Elle anya típus. Tehát mostantól ő lesz a gyámom. Olyan, mintha az anyám lenne. Végülis, ő többnek néz ki, mint 18. Olyan 20 évesnek saccolnám. Pedig nem az. Főleg, ha azt nézzük, hogy félig vámpírok vagyunk. 7 éves korunkban teljesen kifejlődtünk. Mind agyban, mind testben. Anyu mindig minizseninek hívott minket.
Majdnem sírva fakadtam erre a gondolatra, de Elle odajött hozzám, és letörölte az épphogy előtört könnycseppjeimet.
- Nem szabad sírnunk! Meg kell keményíteni a szívünket! Mi lesz, ha én egyszer csak meghalok? Sírsz, és rimánkodsz? Na nem!- bólogattam, majd erőt véve magamon abbahagytam a sírást.
- Ügyes kislány. Büszke vagyok rád.- suttogta a füleimbe, majd készített egy reggeli- ebédet.
- Köszönöm. 14-re megyünk a hivatalba?- kérdeztem hidegen.
- Igen.- válaszolta ugyanolyan hidegen, ahogy én.
A finom rántotta után elmentünk a hivatalba.
- Mától fogva egymásra vagyunk utalva.- suttogtam, miközben kisétáltunk a helyiségből.
- És mától fogva én leszek a második anyád.- tényleg megkeményítette a szívét. Kezdtem megijedni, remélem, megenyhül, ha hozzászokik az új helyzethez.
Másnap elindultunk Európába. Úgy terveztük, hogy most odamegyünk, majd, miután leérettségiztünk, visszajövünk Amerikába.
Európa gyönyörű kontinens. Mindene változatos. Van, ahol pálmafák, és van ahol bükkösök, és tölgyesek vannak. Érdekes, hogy minden ember más, és más. Sokkal jobban különböznek, mint az amerikaiak.
Imádom ezt a helyet. A Kanári-szigetek a világ egyik legszebb helye. Örülök, hogy itt élhettem 3 éven keresztül.
